Ki tudja, miért szorongatják a koraszülött csecsemők az inkubátorban azt a tiszta pamutból készült, színes, vidám polipocskát, amelyet idegen asszonyok keze horgolt a számukra? Talán jól esik a kis kezeknek markolászni azt a puha, finom dolgot, ott, abban a rideg inkubátorban. Vagy talán érzik azt a szeretet, gondoskodást, amit ezek a nők belehorgolnak a fonalakba?
Egészen elképesztő, de úgy tűnik, hogy azok a koraszülött babák, akik kis horgolt polipokat ölelgethetnek, nagyobb biztonságban érzik magukat, és gyorsabban fejlődnek, mint polip nélküli társaik. A polip karjai valószínűleg a köldökzsinórra emlékezteti őket, a horgolt figura puhasága pedig a méhen belüli tapintást idézi fel bennük. Ezt a felfedezést hozta nyilvánosságra Angliában a Poole Hospital.
Szlovákiában már régóta zajlik a „Chobotníčky pre srdiečkové detičky“ nevezetű projekt, amelyet talán így lehetne legtalálóbban lefordítani: „Kicsi polipocskákat a kicsi szíveknek”. Ennek keretében a horgolni tudó asszonyok már számtalan ilyen kis játékot készítettek. És a kisbabák nagyon szeretik! Ölelik ezt a kis tárgyat, haza viszik magukkal, ezzel alszanak el a későbbiekben.
Janits Erzsébetet a plakátokról ismerhetjük – a Magyar Közösségi Összefogás jelöltje és a Magyar Fórum alelnöke. Sikeres üzletasszony, végzettségét tekintve szociológus, aki elsősorban pénzügyi és szociális területen szeretne változásokat elérni. Civilként pedig háromgyermekes családanya, aki évek óta számos, jótékonysági projektet támogat.
Egyik ilyen a fenti, polipos jótékonykodás. „Szeretek horgolni – mondja magáról Erzsébet – és ezt egy nagyon szép kezdeményezésnek tartom! Bárhová megyek, mindig nálam van a horgolótű. A lányaim először kinevettek. Anya, csak ezt ne! – mondták, és amikor még a repülőtéren is nekiálltam a horgolásának, inkább elültek mellőlem. Aztán eltelt néhány év, és ma már büszkék rám, sőt, maguk is kézbe veszik a horgolótűt. Látják, hogy mennyi köszönőlevelet kapok, kórházaktól, de kismamáktól is. Megértették, hogy jót tenni jó. Hogy tevékenyen is lehet élni; és hogy a hasznosan eltöltött idő hogyan változtatja meg a magunk és a mások életét. Egy apróság, ami szívből jön – és elér egy másik ember szívéig. Én hiszek abban, hogy így is lehet élni, és dolgozni. Szerintem csak ilyen hozzáállással tudunk változtatni környezetünkön, és ezt a mentalitást szeretném képviselni a politikai életben is.”
