Egy szociológus, akinek fő célja, hogy segítsen a nehéz helyzetekben. Belépett a nagypolitikába és a Magyar Fórum tagjaként a Magyar Közösségi Összefogás listáján indul a februári parlamenti választásokon. Janits Erzsébetet kérdeztük, hogy milyen elképzelésekkel.
Erzsébet, az interjúinkban már megszokott, hogy kérünk az elején egy kis bemutatkozást. Azt teszem most is.
Több mint huszonnégy éve vállalkozom, ebből tíz évet pénzügyi területen. A végzettségem szociológus, három lány édesanyja vagyok, és kitartóan harcolok a gyengébbekért és az igazságtalanság ellen.
A válasza közben ez jutott eszembe: a polgárok iránti empátia. Ezzel a rálátással miként látja ennek az országnak a működését?
Állítólag tizenkét éve szociális államban élünk. Én nem így látom, ezért nagyon furának és hitelteleneknek tartom a kampány alatt elhangzott mondatokat, hogy ezt tettünk, azt tettünk. Igen, említhetünk néhány jónak tűnő döntést a kormány részéről, de azok inkább populista jellegűek.
A munkám során is olyan visszajelzéseket kapok, hogy az emberek nem érzékelik a mindennapjaikban, hogy valami lényegeset tett volna értük az ország.
Inkább negatív jelenségekkel találkozok, például, hogy milyen kiszolgáltatottá válik egy család, ha születik egy egészségkárosodott gyermekük, akinek szüksége van állami támogatásra. Nem kap megfelelő segítséget, sőt egy ilyen család sokszor a szegénység határára sodródik.
Gondolom, hogy most rendszerszintű hibákról beszélünk, nem emberi mulasztásokról.
Igen, rendszerhibáról, mert lehetetlen állapot az, ha 270-300 euró illet egy olyan anyukát, aki az élete során napi huszonnégy órán át gondoskodik egy beteg gyermekről, ez nem adekvát, nem megfelelő összeg.
Másik dolog, és most konkrét leszek, egy komáromi család gyermekénél Aspenger-szindrómát fedeztek fel, az anyuka pedig versenyt futott az idővel, így a megoldást csak abban látta, hogy a gyermekét elviszi Magyarországra. A lényeg, hogy Szlovákiában nem volt lehetőség a diagnosztizálásra, mert az illetékes intézmény nincs felszerelve magyar nyelvű tesztelő szöveganyagokkal. Viszont, ez nem megoldás, mert nem mindenkinek van arra pénze, hogy a gyermekét Magyarországra vigye vizsgálatra, kezelésre.
A végeredmény az, hogy a gyermek nem kap komplex diagnózist 15 éves koráig, később már nem kaphatja meg az orvosi igazolást róla, és később vagy felnőtt korban azt mondják rájuk, hogy viselkedészavarokkal küzdenek. Nem lesz orvosi diagnózisa (papírja), ami aztán több negatívumot vonhat maga után.
Ez volt a rövid helyzetjelentés, viszont mi a megoldás? Mit szeretne elérni képviselőként?
Elsősorban, azonnali hatállyal eltörölném a kettős adózást, a nyolcszázalékos biztosítási adót, ami a az életbiztosításokra és kötelező gépjármű-biztosításra ugyan nem vonatkozik, de a többire, például a cascóra már igen! A nyugdíjbiztosítás második pillére is megkíván módosításokat a Fico-kormány döntése után, amivel gyakorlatilag elérte azt, hogy az ember a befektetéseivel nem keres elegendő pénzt.
A javaslatom az lenne, hogy az először munkába lépő fiatalok kötelezően lépjenek be a második pillérbe, azzal a lehetőséggel, hogy később kiléphetnek.
Az automatikus belépéssel növelnénk az emberek tudatosságát a második pillér fontosságáról. Ezeket lényeges lépéseknek tartom.
Ilyen létfontosságú témából van rengeteg, de a megoldásokhoz politikai háttér kell, és most áthidalok erre a témára. Milyen érzésekkel lépett a politikába?
Néha elmosolyodom azon, hogy nemcsak az ismerőseim, hanem én is feltettem a kérdést: kellett ez neked? Viszont, éreztem, hogy szükség van rám.
Voltak emberek, akik biztattak, hogy pont ilyen ember kell, mert te nem vagy lefizethető, te nem ijedsz meg, ha megfenyegetnek, te igazságos vagy.
Nem akartam úgy gondolkodni, mint sokan, hogy engem ez a téma nem érdekel, megvannak a saját problémáim. Legfőképpen azt nem szeretném, ha ebben az országban folytatódna az az állapot, ami eddig volt.
Ön a Magyar Fórum párt tagja, és a választásokon a Magyar Közösségi Összefogás listáján indul. Politikai szempontból hogyan jellemezné önmagát?
Jobbközépnek, mert elég magas a szociális érzékenységem, ám a vállalkozói szféra támogatását is helyeslem. Segíteni kell az olyan társadalmi rétegnek, aki akar alkotni és dolgozni, de különféle nehézségek miatt, mint például az egészségi állapotuk, ez nem megy nekik olyan könnyen. Másrészt,
az államnak nem szabad a vállalkozókból tolvajokat kreálni, vagy csak azt a szempontot előtérbe helyezni, hogy miként lehet megbüntetni őket.
Picit mintha eldurvultak volna ilyen helyzetekben is a viszonyok, a viselkedés módja. Erre talán a szociális hálózatok is negatív hatással vannak.
Olyan választás előtt állunk, amely mérföldkő lehet a magyar pártok, a magyarság kérdésében az országban, és nem utolsósorban ennek az országnak az irányzatában is. Ön ezt hogyan látja?
Nagyon fontos választásoknak tartom. Bízom abban, hogy a MKÖ bejut a parlamentbe. Három pártból és függetlenekből is áll az MKÖ. Szerintem nemcsak a Magyar Fórum jelöleltjei között, de a többi jelölt között is sok jószándékú ember van. Fontosnak tartom a választóink hozzáállását, ami a resztvételt illeti. Szeretném, ha érzékelnék, ha nem mennek el szavazni, ezzel legfőképp saját magukat büntetik, mert szüksége van a magyarságnak, a régiónknak tisztes képviseletre. Hangsúlyozom, hogy véleményem szerint tisztes képviseletet ajánl az MKÖ.
A régiónknak szüksége van arra, hogy ilyen képviselet kerüljön be a parlamentbe, nem pedig egy bizniszpárt.
Ami nem másodlagos ebben a történetben, hogy ha nem kerül be az új magyar képviselet, akkor nehéz lesz egy olyan kormányt alakítani, amely változást jelentene. Az analitikusok is azt mondják, az előző magyar, illetve vegyes képviselet a parlamentben egyben a régi koalíciós vonal megmaradását jelentené.
Beszéljünk a mobilizációról. Úgy néz ki, hogy ezekre a választásokra nemcsak a politikusok mobilizációjára lesz szükség, hogy a polgárok elmenjenek választani, hanem a polgárok egymást közti mobilizálására is. Milyen lenne erre fókuszálva az üzenete a polgárok felé?
A választóknak minden négy évben hatalmas lehetőség van a kezében, és ezzel a jogukkal kell élni – elmenni és karikázni. Meg vagyok győződve arról, hogy a listán mindenki talál neki megfelelő négy személyt, akiket megbíznak a személyük képviseletével ebben az országban. Meg kell mutatni, hogy mi, polgárok döntünk, hogy ki nemcsak képvisel, hanem szolgál bennünket, mert igen,
a politikus egy szolga, a polgárok szolgája, aki az emberek adójából él. Erről valahogy megfeledkeztek a politikusok.
A beszélgetésünk végén összegezném, hogy beszéltünk itt az ország működéséről, törvényeiről, a számok, az adatok világáról, de egy országnak fontosak az olyan kategóriák is, mint a morál vagy etika.
A Kuciak-gyilkosság után kiszivárgott tények tudatában, milyen feladat vár ebből a szempontból egy új kormányra?
Ami Kuciak és kedvese meggyilkolása után kiszivárgott, azt nem tudom máshogy jellemezni, mint azzal a helyzettel, amikor valakit víz alá nyomnak és nem kap levegőt. Akkora rossz van az országunkban, amekkorát nem is sejtettünk, és ezzel le kell számolni, meg kell büntetni a felelősöket.
A történelem már sokszor megmutatta, hogy a kis- és a nagypolitikának is szüksége van női képviseletre. Meddig szeretne aktív lenni a nagypolitikában?
Azt hiszem, hogy ideális a két választási ciklus. Négy év kevés arra, hogy javítsunk azon, amin szeretnénk.
Nyolc év erre elegendő és ideális időszak.
Másfelől, bízok abban, hogy nyolc év múlva már felnő egy új, más gondolkodású generáció, és ők folytatják az elkezdett munkánkat.
